56films documentary filmmaking

Már csak kilencen járnak hagyományos népviseletben Kazáron, Nógrád megye egyik falujában. A kazári ruha a régió egyik legdíszesebb viselete – ebben a filmben megismerhetjük mindegyiket, a bölcsőtől a sírig.

A film egy Nógrád megyei, palócként számontartott község hagyományos népviseletét mutatja be. A kazári ruhának eredeti darabjai láthatók az ottélőkön — a születéstől az elmúlásig– oly módon, hogy olyan korú személy veszi fel, akinek annak idején illett felvenni. Mindegyik ruháról kiderül, hogy mit-mikor-hol viseltek a kazáriak az idők során.

Nagyon fontos a falu és a néprajzi kutatások számára ez a film, mert lassan nem lesz senki a faluban, aki népviseletben jár és ismeri ennek hagyományát. A faluban jelenleg (2008. februárjában) kilenc idős asszony viseli a népviseletet, akiknek az életkora már 80 felett van. Amikor Bodor Pálné Lídia kazári lakos elkezdte a viseletek összegyűjtését három évvel ezelőtt, akkor még 18 olyan személy volt a faluban aki minden nap ilyen ruhában járt.

Azon túl, hogy archiválási értéke van a Kazár: a Bölcsőtől a Sírig című dokumentumfilmnek, tehát a jövő generációinak rögziti a kazári viseletet – amely az egyik legdíszesebb és változatosabb Magyarországon, emellett hiánypótló is e témában. Bodor Pálné olyan elemeket is fetárt a viseletről, amelyek kevésbé ismertek/használtak mint például a Kossuth gyász ruha illetve a törökolajos viselet, amely a kékfestő elődje volt. Ezeket a ruhákat az élet időrendi sorrendjébe helyezte, a bölcsőtől a sírig, így feltárva a viselet korhoz kötődöttségét.

Bodor Lídiának vérében van ennek a népviseletnek a hordása. Saját szavaiban:

Apai nagyanyámmal töltöttem a gyerekkorom nagy részét, aki népviseletet viselt egész életében. Édesapám három lány testvéréből kettő tagja volt a „Gyöngyösbokréta” csoportnak, az egyikük volt az „ügyeletes” fénykép arca Kazárnak. Szinta minden faluba jövő fényképész nála kötött ki. Szép ruhái és szép tartása is volt.

Anyai nagyanyám táncolni, mulatni szeretett és nagyon szorgalmas asszony volt. Szeretett kézimunkázni és népviseletes ruhákat kézzel varrni. Ő szintén népviseletet viselt.

Édesanyám nem járt népviseletben, mert sokan voltak testvérek és a nővére örökölte az összeset. Viszont ő kisgyerek kora óta az idősebb asszonyoktól elnézte és megtanulta a különböző kézimunkázás fortéjait (hímzés,horgolás,szövés). Ezek nagy részét még a mai napig is gyakorolja, 84 évesen.

Nagyon szeretem a népviseletünket és nagyon szeretem viselni. Amikor rajtam van, úgy érzem, hogy nem ugyan az ember vagyok, hanem egy darab Kazár régmúltjából. Ezzel úgy gondolom, hogy őrzöm őseim emlékét, néphagyományát.